Irány … Erdély Amfiteátruma, Brassó megye, Románia

2023 augusztus 3, csütörtök

Fundata – Felsőmoécs térségében a Kárpátok Kapuja elnevezésű ecoturisztikai túraútvonalak száma 9.

Ezeket különböző színű emberkékkel jelölik. Ebből régebb mi lejártuk a 2-es számút, de azóta is szeretném a többit megismerni, hisz a táj egyedi, leírhatatlan szépségű. Most a 9-est választottuk (narancs ember jelzés), ez érinti az Erdély Amfiteátruma helyet, amiről már annyit hallottam.

Az első meglepetés a falu központjába fogadott, ahol a parkoló kövekkel volt körbekerítve, ezzel jelezve, hogy parkolni oda nem szabad. Az út keskeny, ezért elég nehéz helyet találni, ahova biztonságban le lehet tenni az autót. Miután ezt megoldottuk, kellemetlenségek hosszú sora kísért végig, mivelhogy a jelzések nagyon ritkán vannak, útelágazásoknál nem egyértelmű, vagy le van kopva, vagy egyáltalán nincs semmilyen nyíl, hogy jobbra vagy balra kell térni.

Elindultunk a kék ember jelzésen, mert egy bizonyos szakaszon egybeesik a narancs ember jelzéssel. Egy idő után észrevettük, hogy az amúgy is ritka jelzéseken a kék ember eltűnt és egy sárga van helyette, ekkor kezdtünk gyanakodni, hogy biztos elnéztük a letérőt. Visszafordulva néztük a lehetőségeket, próbáltuk a szerencsénket. 1.8 km bóklászás után megtaláltuk a feltérőt, persze nem volt kijelölve, csak úgy megpróbáltunk egy utcán feltérni. Amikor már azt hittük, hogy most már tényleg jó helyen járunk, megint egy útelágazáshoz kerültünk, ahol a jelzés le volt kopva. Persze, hogy megint a rossz irányt választottuk. Itt hamar észrevettük a tévedésünket, mert zsákutcába mentünk. A másik iránnyal az volt a gondunk, hogy a végén egy nagy tiltó tábla volt, magánterület felirattal. De, mellette ami az útkereszteződéstől nem látszott volt egy kis ösvény a kert mellett, rátérve egy kis idő után a jelzés is előkerült.

A táj lenyűgöző, minden kellemetlenséget elfelejtet. Egyedi tanyák, kaszálók, fenyvesek, mintha megállt volna az élet, csak az ember van és a természet.

Amikor egy fenyvesbe érkeztünk, az erdei út szélén a málnabokrok az érett gyümölcseiket kínálták, éltünk a lehetőséggel, még otthonra is szedtünk egy liternyit. A kutyánk is hamar rájött, hogy milyen finomságot találtunk.

Ebédszünet után nem sokára elérkeztünk az Amfiteátrumhoz (Amfiteatrul Transilvaniei).

És tényleg mintha egy nézőtéren lennénk, a látnivaló pedig a távoli hegyvonulatok szépsége. Mivel autóval is fel lehet jönni, az emberek inkább ezt a lehetőséget választják, így ingbe, papucsba látni inkább az embereket, egy kicsit furán néztünk ki hátizsákkal, túracipőbe. Működik egy étterem, szálláslehetőség is van, és biztos van kereslet rá, mert több épület van készülőben. De amivel reklámozzák magukat, a csend és a nyugalom, nyoma nincs, helyette tömeg, zsibongás, pedig nem is hétvégén voltunk.

Sokat nem is időztünk itt, minél hamarabb el akartunk szakadni a tömegtől. Innen már csak le kellett ereszkedni a faluba, persze a jelzés itt sem volt egyértelmű, ezért a LocusMap által javasolt ösvényt választottuk ami levitt a faluba.